Az ökológiai gazdálkodás környezeti és gazdasági szempontból egyaránt fenntartható gazdálkodási mód. Szemléletének középpontjában a természet megóvása, az ember és környezete közti összhang megőrzése, helyreállítása áll. Több mint tízezer év gyakorlati tapasztalataira és korunk tudományának eredményeire épül.

Mellőzi a környezetre és egészségre veszélyes anyagokat, technológiákat (pl.: gyomirtó szerek, génmanipuláció, hormonkezelés stb.), így állít elő egészséges, ízletes és idegen, káros anyagoktól mentes, értékes élelmiszert.

Elutasítja a genetikailag módosított fajták használatát.

A tápanyagpótlásnál alapvető szempont, hogy a talaj termékenysége ne csökkenjen. Nemcsak a tápanyagok pótlása, hanem a talajélet fenntartása is fontos szempont. Tilos a műtrágya, szennyvíziszap, fekália kijuttatása, helyette érett istállótrágyát, komposztot, ásványőrleményeket, a talaj termékenységét fokozó baktérium-készítményeket használnak. A zöldtrágyázás is elterjedt gyakorlat.

A növényvédelem lényege a megelőzés, ill. a kártétel gazdaságossági küszöbérték alatt tartása. A szintetikus, felszívódó növényvédő szerek használata tiltott. Semmilyen gyomirtószer sem használható.

A növényvédelem eszközei a következők:

• Megfelelő faj- és fajtaválasztás
• Vetésforgó
• Növénytársítás
• Megfelelő tápanyagellátás
• A kártevők természetes ellenségeinek felszaporítása
• Növényi levek használata
• Az ellenőrző szervezet által engedélyezett növényvédő szerek

A szabályok részletesen az ellenőrző szervezeteknél beszerezhetőek.

Az állattartás előírásait az egyes fajok természetes igényének, viselkedésének alapján állították össze. Előírások szabályozzák az elhelyezés módját, a takarmányozás és az állatgyógyászat kérdéseit.

Az ökológiai gazdálkodás irányzatai

A biokertművelés nem egy újabb kertészeti forma, hiszen a XVIII. századig ez a módszer jelentette kizárólagosan a kertművelést. A XX. század elején a talaj termékenységének gyengülését és az egyre gyakoribb növénybetegségeket, a mezőgazdasági termékek minőségének leromlását egyesek a nagymértékű kemizálásnak tulajdonítottak. Ezért több, egymástól térben és időben is különböző helyeken alakultak ki azok a gazdálkodási formák, melyeket közös néven ökológiai gazdálkodásnak nevezünk.

A legismertebb irányzatokat az alábbiakban bemutatjuk egy-egy mondattal, de előre kell bocsátanunk: a természetbarát kertművelőnek egyáltalán nem kell elköteleznie magát egyik mellett sem. A természet mindenütt ugyanazon elvek alapján működik, így sok hasonló gondolattal találkozhatunk. Ilyen pl. a környezeti feltételekhez való sokoldalú alkalmazkodás a természeteshez leginkább közelítő állapotok megteremtésével, a talaj tápanyaggal való harmonikus ellátása. Mindenütt fontos a talajgazdagító és talajzsaroló növények egyensúlyának megteremtése, a talajtermékenység növelésére pillangósok vetése, növénytársításoknál a szomszédos növények egymásra gyakorolt pozitív hatásainak figyelembe vétele. Az alábbiakban a legjellemzőbb, a megkülönböztető vonásokat emeljük ki.

A biodinamikus gazdaságban a Hold állásához igazított vetési és művelési naptár használata alapvető, melynek hatása a talaj és a kozmosz energiáinak kölcsönhatásán alapul. Jellemző a különböző gyógynövényekből készült preparátumok használata, melynek érdekessége, hogy igen kis koncentrációkban alkalmazzák őket. Pozitív hatásukat független kísérletek is igazolták.

A szerves-biológiai gazdálkodás esetén a gazdálkodó figyelme elsősorban a talajélet állapotára irányul. A talajt folyamatosan takarják, rendszeresen használják a magas nyomelemtartalmú különféle kőzetliszteket. Ez a módszer minden olyan biológiai eljárást kiemelt figyelemben részesít, amely a humuszt gyarapítja. Ilyenek a komposzt-, istállótrágya kijuttatása, zöldtrágyázás, növényekből erjesztett trágyalé és növénytársítás (vegyeskultúra). Igen fontos a vetésforgó betartása. A talajt csak nagyon indokolt esetben szabad forgatni. Az alapelv szerint a talajélet a háborítatlan talajrétegekben képes igazán harmonikusan és dúsan kibontakozni.

A permakultúra lényege a természeteshez minél inkább közelítő állapot kialakítása. Lényege a fajgazdagság, és az eredeti ökológiai rendszerekhez hasonló felépítés, így egy igazi permakultúrás gazdaság kialakítása 8-10 évet is igénybe vehet. Talán érthetőbbé válik ez az elv egy példával: ha mogyoróbokrot szeretnének egy permakultúrás gazdaságban, akkor nem a faiskolában vesznek egy kis cserjét, hanem a mogyorót, mint magot, elvetik a gyepbe - hiszen a természetben is így szaporodik a mogyoró, ahogy lehullik a gyümölcse a fáról. Az így megmaradt kis növény valóban életképes és erős lesz az adott körülmények között.